2010-08-20 19:00 péntek ~ Pécs, TiszaP, meg ami utána
Ezennel visszatérek a blogolás mezejére a nyári fáradtságból.
Érdekfeszítő életem dokumentációjának hiánypótlását talán ott érdemes elkezdeni, hogy voltunk július végén Zero-nál kertyparty céljából.
Sok mindent nem tudok róla írni, meglehetősen softcore buli volt, ez előzetes várakozásokkal ellentétben Marci nem fekete csukjában hörögve fogadott minket... pedig megtehette volna:)
Pájóval közös relaxáció céljából elmentünk Sikondára, és fürödtünk egyet a campinggel szemben lévő gyógylábvízben, meg barangoltunk Pécsett. Helyes kis város. A kaotikus templommá átalakított dzsámi kicsit sokkolt mondjuk... de aztán kis lelkemet megnyugtatta a mellékesebb helyen működő Jakováli Haszan-dzsámi, aminek mintegy 20 stabil muszlim hívője van:) Még beszélgetni is tudtam egy helyi emberkével a dzsámi és az iszlám világ működéséről.
Voltunk Munkácsy-trilógiát nézni a helyi iskolában... piszok drága volt. Nem mondom, hogy nem voltak szépek a festmények, de azért annyira nem nyűgöztek le. Hát ez van. Viszont a Csontváry-kiállítás nagyon jó volt, az igazán megérte az árát. A Vasarely-kiállítást is megnéztük, azon túl, hogy a művek 80-90%-át ismerem az otthoni Vasarely-albumból nem volt rossz. Megnéztük még a Pécsi állatkertet és a terrárium-akváriumot is. Szeretek állatkertbe járni:)
Szegény Pájót megijesztették a csúnya repülőkutyák...
Sikondáról megpattanva Baján ebédeltünk, majd Kecskeméten kiszállt Pájó és elvonatozott haza, míg én Szolnokon összeszedtem Lucát és elmentünk TiszaPébe... mert mi egyszerűek vagyunk.
Aztán volt TiszaP, 10 nap.
Továbbra is kedvenc hely. Valahogy kívülesik a normál univerzumon, mindenki csupán az, aki, lehet beszélgetni érdemben emberekkel, szóval nagyon pihentető. Kicsit helyrebillentett.
2010-06-26 15:58 szombat ~ Múlt éjjel Vera, Bori, Pedro és mások
Tegnap este elmentem kollegákkal szórakozni kicsit.
Elmentünk egy helyre a Szimpla kert mellett, ami meglehetősen új; valójában egy bolt lett kibővítve és éppen most szervezték át megint a helyiségeket (hogy lehessen nemileg szeparált WC-t építeni). Nagyon kedves hely, tele régi társasjátékokkal és egyéb szocreál tárgyakkal. Régi bőrfotelek, ágyak, kacatok; a plafonról legalább 20 csillár lóg, a pult is valójában egy régi íróasztal csak. Van mellette egy Taco-s, el is veszítettem általa a Taco-szüzességemet:).
Egész sokan összegyűltünk; játszottunk Scrabble-t, írtunk dalt a szórólapozásról, szóval igen kultúráltan töltöttük az időt, de mégis megvolt a bulifíling. Erika énekelt is egy spontán dalt, hogy "Eeez egy jó party":)
Bori és Vera át akartak nézni még a Dürer kertbe utána, én és Pedro csatlakoztunk hozzájuk, csak technikai problémák adódtak, ugyanis ők bringával voltak, én meg a két kis lábamon. Pedro mentette a helyzetet, felültette Borit a gyerekülésre, Vera kapta Bori bringáját, én meg Veráét. Ezúton is köszönet Borinak, hogy bevállalta a gyerekülést:)
Bár egyikünknek sem volt túl kényelmes a bringa, ahogy kerekeztünk a Liget fele, annyira szabadnak és boldognak éreztem magamat, ahogyan már nagyon régóta nem. Hátra volt még az est koronája, ugyanis a Dürerben fizetős koncert volt, így a Királydombon kötöttünk ki. Csak mi voltunk közel s távol, halk beszélgetős, halk zenélős üldögélés lett a finálé.
*
Kiderült, hogy Erikáék csinálnak egy weblapot. Nem is rossz, majd még figyelemmel kísérem. Ez itt a reklám helye.
*
Az esti gitározás során rádöbbentem, hogy frissíteni kell a tudásomat, mert bár már improvizálgatok élvezhető formában, még van mit dolgozni magamon, illetve a repertoárom nem elegendő. Legalábbis erősen törnöm kellett a fejemet társaságban is és a dombtetőn is, hogy mit játszak. Úgyhog szavazásra bocsátom a dolgot, kérek mindenkit, hogy írja be kommentbe azokat a dalokat, amiket szerinte tudni kell ilyenkorra mert jóóóó. Eddig a listán van a Csillag vagy Fecske, a Wonderwall.
*
A hét elején két egymást követő éjszakán álmodtam és azóta is be akarom blogolni. Először azt álmodtam, hogy az utcán megszólított Török Ádám. Másnap azt, hogy csellóztam. Sajnos a többi részlet elveszett, de valamiért ez fontos volt.
*
Hétfőn megvettem életem második autóját. Máris van vele probléma, de azért remélem, nem követtem el hibát a megvételével.
*
A bringázást eléggé megéreztem. Edzeni kéne a testemet.
Nehéz dolog türelmesnek lenni. Olyasmiben nem annyira, ami szükségszerűen be fog következni. Ha az ember vár a buszra a megállóban, vagy várja, hogy a TV-ben a húsz perces reklámblokk véget érjen, a várakozás csak bosszantó, hiszen végül megjön a busz, elkezdődik a film. És persze ezek nem annyira fontosak.
Viszont nem jó, amikor az ember levelet írt egy barátjának-ismerősének, számos kérdő mondattal és megvitatható kijelentő mondattal és 1-2 levélváltás után nem jön többé válasz. Sz.E. mondta, hogy nagyon nehéz levelet írni. Én -grafomán és spontán ember lévén- nehezen azonosulok ezzel, hiszen inkább írok össze-vissza a gondolataimról egy szedett-vedett levelet, mint hogy ne írjak. De lehet, hogy az embereknek általában nehéz. Vagy csak nincs kedvük. Vagy elfelejtik. De akkor is...
Kata ajánlása nyomán elmentem Trace Bundy koncertjére a Take Five-ba. Nem bántam meg.
Az úriember jellegzetessége, hogy az instrumentális gitárzenéjében előszeretettel használ tapping-technikát, 'drop-D' hangolást és legatót. És elég jó humora van. Mind zenei, mind egyébként:). Valamint van egy rakás capo-ja. Ezek részleges capo-k, ez bennük a poén.
Trace-nek egy ifjonc azt mondta, olyan a hüvelykje a Dueling Ninjas c. szám közben, mint egy táncoló majmocska...
Trace felesége, Becca is igen szimpatikus és egy szám erejéig beszállt a gitározásba.
Itt tartózkodnak a capo-k, amikor nincsenek használatban.
Trace gitárja is egy egyedi darab. Meg van emelve a fogólapja, mint egyes modern klasszikus gitárok nyaka (vagy az archtop gitárok nyaka). A gitárlyuk földimogyoró alakú és nem középen van.
Ez már az én gitárom:) Vettem Beccától három capo-t. Azóta újra gyakorlok napi fél órát. Vagy többet:)
Ez a háromhúros a kedvencem:) Szép is és nagyon szép hangzásokhoz segít hozzá.
2010-06-06 12:00 vasárnap ~ Anoushka Shankar / Paul Potts / Animációk a kertben / eper vol.2.
Szerdán voltunk Pájóval Paul Potts koncerten. Ő az a fickó, aki a brit Megasztárt, a Britain's got Talent-et megnyerte és főleg operát szeret énekelni (a bemutatkozó dala a Nessun Dorma volt).
A koncert sajnos kicsit csalódás volt. Bár erről ő tehetett a legkevésbé. Pájóval azon a véleményen vagyunk, hogy ő egy igen tehetséges énekes, de nulla tapasztalata és tehetsége van a show-bizniszhez és ez sajnos nem mellékes. Az egyedül énekelt saját darabjai eléggé rendben voltak. Nem mindig éreztem szerencsésnek a darabválasztást, de ez azt hiszem, egyéni preferenciák kérdése. A koncert nyitását és az állandó kíséretet adó szimfónikus minizenekar nem volt rossz, úgy tűnt, minden rendben van. A probléma ott kezdődött, amikor egy duetthez felhívta a színpadra Vajda Júlia magyar énekesnőt. A hölgy nem igazán hozta a színvonalat.
Paul Potts -félig még amatőr lévén- nem tudta végigénekelni az egész előadást (így is minden darab után megivott egy pohár vizet), 3-4 számonként mindig tartott egy szünetet. Itt jött a katasztrófa. Vajda Júlia kezdett magyar operetteket énekelni. Nem csupán a darabok, de az énekhangja is kritikán aluli volt, komoly kínokat éltünk át. Ezt csak súlyosbította, amikor az elsőhegedűs kezdett magánszámba és buzgón fűrészelte a vonóval a jobb sorsra érdemes hangszerét.
Éveket öregedtünk, de egyszer csak vége lett. Visszatért Paul Potts, természetesen ráadásnak elénekelte a Nessun Dormát.
Paul Potts jó, de meg kell tanulnia kontrollálnia a környezetét. Vagy találni egy jó menedzsert. Mert ez így arról szólt, hogy "Hozzunk egy nevet Angliából, valahonnan előrántunk egy magyar operetténekesnőt, hogy a nép örüljön, felturbózzuk fénytechnikával és némi visszhang-effektel, és kész a kasszasiker". Csakhogy erre én nem vagyok kíváncsi.
*
Másnap este a Margitszigeti Szabadtéri színpadra mentünk Anoushka Shankar-koncertre. Ez nekem nagyon fontos volt, mert amikor legutóbb vettem jegyet, Pájó egy utolsó pillanatban adódó lehetőség miatt lemondta. Koppányt hívtam el akkor, aki élete egyik legjobb koncertjének nevezte és ezzel én maximálisan egyetértettem. Csak a kedvesem nem lehetett velem.
Szóval a tavalyelőttit pótlandó most újból beneveztünk a koncertre. A Margit-híd természetesen le van zárva (azóta már a szigetet is részben elöntötte a Duna), úgyhogy egy háromnegyed órás sétával indítottuk az estét. Pont időben megérkeztünk, be is ültünk a helyünkre, kabátba és Pájó esetében 4 réteg egyéb ruhába burkolózva. A közönség elég modortalan volt, mert sörrel-pereccel ültek be és a bő tízperces késés dacára koncert kezdése után fél órával is jöttek a nézőtérre emberek. Anoushka kedvesen megköszönte, hogy ilyen időben is kitartunk. A nézőtér kétharmada üres volt és az idő előrehaladtával egyre többen adták fel a küzdelmet.
A koncert mindazonáltal jó volt, bár sajnos a két évvel ezelőttivel szemben (amikor cselló és zongora is volt) idén kifejezetten indiai zenét játszottak, a hagyományos indai hangszerekkel. Persze nem illik panaszkodni. Tanmoy Bose tablás például már Ravi Shankarral és George Harrisonnal is sokat zenélt, úgyhogy igazán az indiai zene krémjének tagja, a többiekről nem is szólva.
Remélem, hogy még jön majd Anoushka és hoz magával Pájó kedvéért csellistát is. Ez a csütörtök este most nem volt olyan jó, mint tavalyelőtt, de igazán nem hibáztathatom ezért őket.
Szombat reggel Kimentünk N-ivel, Dáviddal és Judittal eprészni. Kint megjelentek Liliék is, megismertük Gábort és az ifjúságot. Összesen kb. 50 kilót szedtünk le, jócskán megraktuk a kisautót. Útközben elveszítettem a motor olajbetöltő lukának sapkáját, de visszafele Judit megtalálta, sok puszi neki ezért :*
*
5 évvel ezelőtt voltam Ábrahámhegyen az unokatestvéremmel távoli-közeli rokonoknál. Balázs gödöllői, és onnan ismert néhány embert, akik egy másik ábrahámhegyi házacskában buliztak, úgyhogy átruccantunk hozzájuk. Ott megismertem 1-2 embert, többek között Emmát (lásd a fenti képen). Persze sem vele, sem a többi népekkel nem találkoztam többé, de 1-2 hete Emma kirakott a neten egy hirdetést, miszerint a MOME hallgatóinak animációt levetítik Gödöllőn egy művelődési házban.
Gondoltam egyet és elmentem erre a jeles eseményre. Igen aranyos volt. Eleve nem számítottam nagy happeningre, de azért elég későn esett le, hogy tulajdonképpen a családias hangulat részben szó szerint értendő, egyébként pedig gödöllői barátok jöttek el főleg. Emma megkérdezte, hogy az vagyok-e, akire gondol, hogy vagyok, szóval kb megismert:).
Volt bodzaszörp, palacsinta, gofri, zsíroskenyér, lampionok, sőt még élőzene is. Orosz István grafikusművész plakátjai ki voltak állítva, érdekesek voltak. A bácsi szereti kicsit a labirintusokat...
Az animációk nagyon jók voltak, de inkább nem írok róluk, hanem mutatok néhányat:
Vasárnap szedtünk epret Pájóval az eperföldön. 15 kilót. Likőr és lekvár formájában érik a befőttesüvegekben és reméljük, finomnak bizonyul. Nem volt rossz szedni, csak kár, hogy a szomszéd telken benyomták a dicsót. Szombaton újra megyünk terepre:)
Az utóbbi időben egész sokat szocializálódtam/-unk. Bandi életével kapcsolatban aránylag naprakész vagyok, és volt két kis buli is a DávidNóriMarciZoliJuditNistb társasággal különböző változatokban és összeállításokban. Voltunk a Műegyetemi Szimfónikus Zenekar koncertjén is, láttuk Nóri meg Zolit meg Enit, illetve 1-2 volt csoporttársamat. Furcsa volt megint ottlenni.
Meglátogattuk Zsoltit és Teklát is, kipróbáltam Zsolti gitárját és igen inspirálónak bizonyult. Valamikor ki kell próbálnom, hogy tényleg jobb hangja van, mint az enyémnek, vagy csak más a helyiség akusztikája. Tekláék aranyosak, annyira, hogy másnak Teklát még haza is vittem (véletlenül). Zsolti újfent felbújtott az ize.hu oldalra és bár a háttérképét (lebegő macskagömböcök) nem találtam meg, egy másik igen hasznos készülék jött szembe. Tegyétek magatokévá:D
Nagyon szemezek a Zoom H2 hangrögzítővel, de lehet, hogy még várni kell rá egy darabig...
Voltunk ma temetésen. Kezdem nem szeretni a temetéseket. Az eddig megélt temetések mindegyikén olyan búcsúztató szöveg volt, ami számomra nem adott semmit. Sőt. A mai egészen átlagos volt szerencsére, de azért valahogy nem...
2010-05-21 21:39 péntek ~ Áldozat a fotóblogok istenségének
Pájóval ma vagyunk 4 évesek. Ennek örömére sétáltunk kicsit a városban, voltunk a Párisi Nagy Áruház kávézójában (Lotz-terem), az A La Galette-ben.. Útközben találkoztunk néhány figyelemre méltó dologgal. Pl.: az alábbi autó kb. 1-2 centire parkolt az oszloptól. Nem rossz...
Az A La Galette-ben találtam egy receptkönyvet; ha megtalálom neten, megrendelem.
Tegnap voltunk színházban, megnéztük a Lear Királyt. Kulka, Bodrogi, Alföldi, Schell és továbbiak. Nem mondom, hogy rossz volt, de azt sem, hogy jó. Hozta a nemzetis fílinget, ami bár jótékony hatású újításokat is tartalmaz, azért kicsit sok. Megakadályozza olykor, hogy egésszé álljon össze a darab.
Tegnapelőtt volt antiparty, mint utóbb kiderült, Borit nemünnepeltük. Jó volt látni Juditot, az életemben uszkve egyszer látott Bori is rendkívül pozitív jelenségként könyvelendő és az újonnan megismertek közül is számos remek személyiség került ki. Természetesen a "kicsi a világ" jelenség újfent működött, hiszen az egyik srác kedves ismerőse az unokatestvéremnek és két munkatársam is felbukkant a társaságban.
Remek este volt, de idő előtt megléptünk számosan alvás céljából.
*
Főnökömmel minden reggel és este megállunk a Belvárosi óvoda előtt kisleánya okán. Ott szembesültem azzal, hogy egyesek képesek az oviba is olyan autóval menni, ami finoman szólva szükségtelen városi gyerekes közlekedéshez.
Egy munkatársam alkotta az alábbit. No comment.
A néhány nappal ezelőtti vihar nyomán fotóztam egy fát, ami eldőlt.
Szombaton volt nálunk Eszterke, aztán Tekla és Zsolti. Volt evés-ivás, lánymozizás, társasozás. Csináltam muffint. Tanulság, hogy jól meg kell nézni a receptet, mert különben szokatlan lesz a muffin. És igazából tejcsokival kéne csinálni, mert étcsokival nem az igazi. De lehet, hogy megpróbálkozom egy olvasztott étcsoki+tejcsoki+tej kombóval. Az viszont nagy kérdés, hogy hogyan kell elérni, hogy a duzzadó muffinban a töltelék végül középen legyen.
Alakul a munkaköröm. Sokat kell dolgozni és egyre többet, ami önmagában nem baj, de azért remélem, hogy tudom majd kontrollálni. Elég nagy fejtörést okoz nekem, hogy hogyan oldjam meg az autó problémáját. Ugyanis hiába jó az idén 27 éves Ford Orionunk állapota a korához képest, mindennapi használathoz azért nem elég jó. Főleg, hogy vendégeket kell benne szállítani, úgyhogy még kis is kellene, hogy nézzen valahogy.
2010-08-31 10:55 kedd ~ 2 variáció
